last days

Nehéz arról írni, hogy milyen volt ez az elmúlt pár nap de azért igyekszem valamit összehozni :D

Először is ott volt a pakolás. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy életem egyik leggyötrelmesebb napja volt ez a hétfő. Reggel kaptam egy smst a Byrex-től, hogy ma fogják kézbesíteni az új vízumom, így el is volt döntve, hogy akkor ma pakolok ha már egyszer úgyis itthon kell ülnöm.
Amíg nem vagy benne addig nem is érted, hogy mi lehet olyan szar a pakolásban. Mindenki megszokta a párhetes nyaralásokra való kényelmes pakolgatást. Hát ez nem olyan! :D Ott állsz a szoba közepén, előtted 2 hatalmas nyitott bőrönd, és a szobában szerteszét (ágyon, szekrényben, földön, akárhol) mindenféle cucc, és akkor most fognod kell magad, és berámolni a fél életed. egy üres bőröndbe. Nem a legkellemesebb időtöltés azt elárulom :D
De azért szép lassan, egy fél nap alatt sikerült megbirkóznom vele, bár teljesen kész csak ezekben a percekben lettem, mert mindig eszembe jutott valami amit kihagytam :) Amúgy a végeredmény két hatalmas bőrönd plusz egy kis bőrönd kézipoggyásznak és a laptoptáska. Lehet kicsit könnyebb dolgom lett volna, ha mondjuk Californiába megyek, de mostmár mindegy, boldog vagyok a hótaposókkal és téli kabátokkal :D

Másrészről pedig főként búcsúzkodásokkal töltöttem az elmúlt napjaim, ami gondolom senkit sem lep meg :D Szombaton az osztálytársakkal ültünk ki a deákra, és nagyon jól esett, hogy ennyien eljöttek, nem is gondoltam volna :))) Fura lesz nélkülük, az elmúlt években a legtöbb időt ugyanis velük töltöttem és kicsit rossz, hogy pont az uccsó évről (szalagavató, ballagás,stb) maradok le. Viszont már megígértettem egy csomó emberrel, hogy kapok videókat meg képeket :))
A vasárnapi búcsúiszogatásnak meg kicsit betett az időjárás, szóval végül Ördögsarok lett belőle, de így is nagyon vicces volt. Az ilyen nagy, tömeges búcsúzásokat leszámítva meg kb. mindennap volt egy-két barátom, vagy családtag akitől elbúcsúztam.

Igazából hiába búcsúztam el mindenkitől, még mindig úgy érzem mintha holnap simán felhívhatnám őket, hogy találkozzunk. Valamiért még mindig nem tudatosult bennem teljesen ez az egész, de talán ma volt az első olyan pillanat amikor éreztem, hogy most akkor én egy évre elmegyek, és jövő júniusig nem látok senkit. De ez csak ilyen pillanatnyi, pár órás dolog volt, most megint nem érzem ezt, viszont egyre jobban várom! :)) Szotyinak igaza volt, tényleg csak akkor fogok rájönni, hogy mire vállalkoztam, amikor már az Atlanti-óceán vagy Amerika fölött fogok repkedni..de lehet, hogy akkor se :))

Bocsi, ha egy kicsit hosszú lett és uncsi, de így este már csak ennyire tellett! :D
Még kb. 8 órám van az indulásig (6:20), szóval lehet nem ártana aludni mert 4-kor kelés van :S

Holnaptól már sokkal izgalmasabb dolgokkal jövök, remélem minél hamarabb netközelbe jutok majd :) Addig is legyetek jók, és ne izguljatok értem, én rendben leszek! :D
puszipacsi, f