a végeérhetetlen repülőút története :D

Budapest

Hajnali 3:45 és csörög az óra, jee indulás a reptérre. A gépem 6:20-kor ment szóval kb. 5 körülre kellet kiérnem a reptérre, és azt képzeljétek el, hogy nem késtünk el!! Ilyen szerintem csak 10 évente egyszer történik, szóval ez a maga volt a csoda :D A reptéren minden jól ment, feladtuk a plusz bőröndöt egy nagyon kedves néninél, közben meg összeismerkedtem egy csajjal aki Bostonba ment a barátjához. Tök jó fej volt, csomót beszélgettünk amíg be nem szálltunk a gépbe :)

Budapest-Amszterdam

Szerintem ez volt életem egyik legjobb repülése :D Időben indultunk, és szerencsére ablak mellet ültem (meg jó volt az idő is), szóval tökéletesen láttam a várost. Elképzelhetetlenül szép volt fentről Budapest a Várral meg a Parlamenttel :)) Aztán átrepültünk a Duna felett, kb. az Árpád-hídnál és onnan már mentünk kifelé a városból. Amúgy semmi extra nem történt, az utastársaimmal egy kukkot se beszéltem, nem voltak valami túl kedvesek. Egy ilyen balkáni kinézetű néni meg a fia. Viszont jó gyorsan odaértünk, mert amikor először ránéztem az órára, már majdnem másfél órája mentünk és az egész út volt kicsit több mint 2 óra, de hamarabb érkeztünk :) Ja és a landolás is olyan volt, hogy kb meg se érezted. És amikor elértük Amszterdamot, akkor már nagyon alacsonyan szálltunk és annyira szép volt! Egész Hollandia olyan volt mintha kiöntöttek volna egy csomó vizet és utána ráraktak volna kis szigetvárosokat. És bármerre néztem mindenhol, csak víz volt, meg legelők szélmalmokkal.Sajnos a fényképezőm beraktam a kis bőröndbe amit meg felraktam a poggyásztartóba szóval erről az útról nincsenek képeim :( Amúgy a kaja is egész jó volt, kaptunk egy szendvicset valami tojáskrémmel meg egy mini almás csigát, ráadásul egy egész baseball csapattal repülhettem akik európai turnén voltak és most mentek haza Amerikába, szóval összességében tényleg király volt :D

Amszterdam

Hát ez a reptér hihetetlenül király! Kábé olyan 5 perc után már a kedvenc repterem lett, szóval ne várjatok tőlem túl sok kritikát :D Először is, a reptér tele van információs pultokkal, meg infós táblákkal, és minden baromi jól ki van táblázva szóval lehetetlen eltévedni. Én is szépen követtem a nyilacskákat amik elvezettek a Departure lounge-okhoz. Mielőtt átmentem volna, volt útlevél ellenőrzés, de nem emberekkel hanem géppel. Nemtudom ki mennyire ismeri a londoni metrót, de kb. olyan volt. Kis kapuk és oldalt az ellenőrző, ahova rá kell raknod az útleveled és leolvassa, aztán bele kell nézned a kamerába és mehetsz is! Ezek után érkeztem be  a várókba, kerestem egy kocsit amire felraktam a cuccaim és a nyilacskák mentén gyorsan megnéztem, hogy hol vannak a E-kapuk, hogy később könnyen megtaláljam. És innentől kezdődött az 5 óra várakozás a másik gép indulásáig, de nagyon jól feltaláltam magam. Először kb töviről-hegyire végigmentem a reptéren, megnéztem mindent, aztán vettem magamnak újságot meg vizet későbbre. Gondolkoztam, hogy vegyek-e kávét a Starbucksba, de rájöttem, hogy akkor nem fogok tudni aludni a repcsin (így se tudtam), szóval találtam egy JuiceBar-t ahol vettem egy Coco Jumbo nevű turmixot, ami iszonyat fincsi volt :D Amúgy tényleg minden van ezen a reptéren ami el lehet képzelni. Láttam sajtkóstolást, Victoria's Secret-et, lábmasszázst, reptéri könyvtárat, olyan boltot ahol tulipánhagymákat árultak, és még a Rijks múzeumnak is volt shopja. Annyit mászkáltam, hogy kb. 11-re nagyon éhes lettem, de sehol nem találtam olyan kaját ami tetszett volna, de végül a Holland Boulevardon volt egy tök jó kajálda, ahol vettem egy szendvicset amit ott helyben készített el a kiszolgáló csaj. Nagyon finom volt, sajtkrémes volt a kenyér és a tetején holland sajt meg mézes-mustáros szósz volt :)) Ja és hálistennek semmi jelét nem láttam a tegnapi zűröknek (túszejtés gyanúja, meg a máosdik világháborús bomba), bár láttam valami őr félét egy kutyával rohangálni, de ezen kívül nem volt semmi extra.

Amszterdam-Minneapolis

Két szóval tudnám jellemezni a 9 órát: kibírhatatlanul hosszú. Már persze a beszállás se olyan volt mint általában, hanem ötszáz féle biztonsági ellenőrzésen kellet átesnünk, mert hát miért is ne. Self-service transfer után már mehettem is az E5-ös kapuhoz, ahol már elég sokan ültek pedig még legalább 2 óra volt az indulásig. Először oda kellet adni az útlevelemet egy embernek aki megnézte és aztán odairányított egy pulthoz ahol egy nő várt. Ő elkezdett kérdezgetni, hogy miért megyek az USA-ba, mit fogok ott csinálni, hol fogok lakni, szóval a szokásosak. Aztán ráment a cuccaimra, meg, hogy én pakoltam-e a bőröndöm, segített-e valaki, elhagytam-e valahol, stb. Ez kb. olyan 5-10 perc volt, aztán hálistennek abbahagyta és megkaptam végre a matricát az útlevelemre. Ezután jött az átvilágítás, ami szintén nem volt szokványos, mert nem csak egy kapun kellet átsétálni, hanem volt valami két oldalán nyitott buborék amibe bele kellett állni ilyen letartóztatott ember pózba (széles terpesz, kezek a fej felett), és a cuccnak a két oldala így végig scannelt, vagy nemtudom mi történt :D Ezek után végre bejutottam a váróba, ahol kb fél óra után már el is kezdhettünk beszállni a gépbe.

A gép nagyon királyul nézett ki, a széleken 2-2, középen meg 4 ülés volt. Szerencsére amikor foglaltuk még volt 1 ablak melletti hely, szóval én még kényelmesen is ültem, már amennyire lehet.  

És ezután jött a rémálom, már épp indultunk volna amikor közölték, hogy valami rossz volt a biztonsági ellenőrzésnél (egy ajtó nyitva volt?!) ezért újra kell csinálni az egészet. Most képzeljétek el, mennyi idő amíg az a több száz ember kiszáll, újra kiürítik a várót és kezdődik előröl az egész ellenőrzés. Isteni volt mondhatom! De végül 2 óra késéssel csak sikerült elindulnunk, és megint gyönyörködhettem Amszterdamban (most csináltam képeket is :D). Nem sokkal indulás után kaptunk mogyorót meg perecet, meg megkaptuk mellé a kitöltendő nyomtatványokat (vám, bevándorló cucc). Ja és most szerencsére egy tökjó fej ember mellet ültem, aki félig szerb volt szerintem, mert láttam, hogy cirill betűs könyvet olvas és megkérdeztem, hogy ez orosz-e, erre mondta, hogy nem, ez szerb és hogy azért olvassa hogy ne felejtse el. Na mindegy, de segített kitölteni a papírokat, meg mindig kiengedett ha pisilnem kellett :DD Az út első két órája tök gyorsan elment, addigra kb. felfedeztem a teljes kínálatot a zenékből, filmekből, játékokból a kis TV-n ami az ülés hátuljában volt mindenkinek. Kb három filmet kezdtem el nézni de mindig volt vele valami bajom (hülyeség volt, vagy pl a Forrest Gumpnál már annyira megszoktam a magyar szinkronhangot, hogy egyszerűen idegesített az eredeti és nem tudtam 5 percnél tovább nézni :D), de végül kiválasztottam a Shawshank Redemption-t (A remény rabjai) mert már régóta meg akartam nézni :) Nem is csalódtam, nagyon-nagyon jó volt, és elment vele több mint 2 óra. Ezek után jött a halálom, mert amikor kikapcsoltam a filmet, azt írta, hogy még több mint 4 óra!! 

Az ezután következő két és fél órában szenvedtem, de elég rendesen. Már iszonyatosan fájt a lábam és hiába sétáltam nem lett jobb. Próbáltam aludni is, de nem tudtam pedig tök sötét volt a gépen mert kint kb. vakított a nap és semmit se lehetett látni (ezért nem is láttam Grönlandot pedig felette repültünk el). De valahogy még is eltelt ez a két és fél óra, aztán hálistennek felfedeztem a Jewels-t a tvn és innentől azt játszottam :D Nem sokkal később már berepültünk Kanada fölé, aztán közelítettünk a határhoz és már csak 1 óra volt. Innentől kezdve kb. rá voltam tapadva az ablakra :D Az USA-ba Wisconsinnál léptünk be, és itt már elég alacsonyan szálltunk ahhoz, hogy lássam, hogy minden milyen zöld és mennyi erdő van. Aztán egy 20 perc után végre átértünk Minnesotába ahol nagyon-nagyon-nagyon sok tó van :D, és közelítettünk Minneapolis felé. A mögöttem ülő csávó St.Paul-ból volt és rendszeres időközönként voltak kitörései a városról, és akkor nem bírta befogni, de amúgy érdekes volt amiket mondott :D Az utolsó percekben már kb. nem fértem a bőrömbe, a mellettem ülő csávó mosolygott is hogy milyen aranyosan próbálok egyszerre megnézni mindent az ablakból :D Aztán végre valahára leszálltunk és hivatalosan is beléphettem az Egyesült Államokba. Ez volt a másik borzalmas rész. Külön sorok a nemzetközi és amerikai utasoknak. Baromi hosszú volt a sor természetesen de aztán kb 40 perc után végre sorra kerültem. Egy kis ablakhoz kellet menni, ahol megint elkezdtek faggatni, megnézték a papírjaid, ellenőrizték az ujjlenyomatod és lefotóztak aztán megkaptad a kis lapot a vízumod mellé meg pecsételt is összevissza. Ezek után lerángathattam a futószalagon keringő két ötszáz kilós bőröndöm, és indulhattam kifelé, ahol még gyorsan volt egy kis vámellenőrzés, de aztán már tényleg szabad volt a pálya.

Ja és itt se feledkezzünk meg a kajáról! A rágcsálnivalók után után kb. az út egyharmadánál kaptuk a rendes kaját. Választani lehetett csirkét, tésztát vagy salátát. Csirkét választottam, de nem volt valami jó mert ilyen undi szószban volt meg sárga porkrumplival. Viszont volt még mellé saláta ami jó volt, meg keksz meg csoki és egy zsömle, amihez volt vaj meg holland sajt, szóval nem éheztem. A leszállás előtt kb. 1,5 órával még újra kaptunk kaját, most egy ilyen panini szerűséget, ami meleg volt és mozzarella meg paradicsom volt benn és valami hihetetlenül finom volt! Volt még mellé fagyi, de odaadtam a szomszédomnak, mert ugyebár én nem szeretem a vaníliát :)

Ennyi lenne a borzalmasan hosszú, 16+2 órás repülőutam története, remélem viszonylag izgalmasan sikerült leírnom, bár elég nehéz úgy átadni a dolgokat ahogy én látod, de azért igyekszem :D

Holnap írok majd az első napjaimról a családdal, és hozok képeket is városról. :)

De most megyek aludni mert itt fél tizenkettő van és holnap korán kelünk mert megyünk a Minnesota State Faire-re! :))) Ja és van egy új csodaszép HTC-m, amit már most imádok! :D

Jó éjt mindenkinek, fanni