vegyesmix á la fanni

Mint a címből is kiderült, ez egy ilyen összevissza poszt lesz, mert annyi sok dolog történt a héten, hogy csak na, de nem telik ki belőlük külön-külön poszt, szóval most így sűrítve kapjátok az infót :DD

Először is, sikeresen jelentem, hogy túl vagyok az első dogámon!! Vagyis rögtön kettőt írtam, mert ugyanaznap van US history meg government és a tanárnak valamiért nagyon megtetszett a szerda mint dolgozatírós nap, szóval én kettőt írtam egymás után :D Igazából nem is rendes doga volt, hanem úgynevezett "open notes test" ami azt jelenti, hogy ha van kézzel írott jegyzeted akkor azt nézheted. Amúgy a doga iszonyat könnyű volt, összvissz 6 kérdés volt és ilyen választható válaszok. Szóval ha rendesen kijegyzeteled a könyvet (mert órán inkább feladatok meg csoportmunkák vannak vagy a tanár magyaráz) akkor nem igazán érhet meglepetés :D De másból még nem írtunk, szóval lehet hogy csak ennek a tanárnak ilyen könnyűek a dogái.. majd hétfőn kiderül mert akkor jön az AP world history doga waaa! :DD

A másik dolog pedig - mint ahogy az órarendemben is láthattátok -, hogy járok College prepre. Igazából már előző héttől van, gyakorlatilag volt egy óra, ahol jött valami nő és egy egyetemről tartott bemutatót meg hozott mindenféle prospektusokat, szóval nem volt valami nagy cucc. De ezen a héten végre normálisan elkezdődött, és áá annyira király, baromi sok új dolgot megtudtam :) Valószínűleg lesz lehetőségem jelentkezni amerikai egyetemekre még idén (most ősszel/télen) szóval eléggé bele kell húznom mert nagyon sok a tennivaló és a jelentkezés iszonyú bonyolult! Már regisztráltam az SAT meg ACT tesztekre mert ezek mindenképp kellenek a jelentkezéshez. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert az átlag már hónapok/évek óta készül a tesztekre (ez náluk olyasmi mint az érettségi) nekem pedig van rá 1 hónapom, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül! :))

Ami pedig a hétköznapokat illeti, már egész jól eltájékozódok a városban, felfedeztünk új buszokat, meg helyeket szóval királyság van :D A szekrényemet is egyre sikeresebben (vagyis gyorsabban és elsőre) sikerül kinyitnom, és lassan kezdem megszokni, hogy pulcsi meg kabát nélkül itt nincs élet (vagy csak ritkán:D). Mi már most fázunk, pedig a hosszú ujjú+pulcsi+bőrdzseki kombó azért elég meleg, szóval nem tudom mi lesz velünk kb.egy hónap múlva, amikor már jön az "igazi hideg" és az első hó. Ja amúgy sokan már most csizmát hordanak, és van egy japán lány aki már sídzsekit hord, nagyon cuki :DD

És akkor uccsónak egy kicsit a táborról! :D Csütörtök reggel indult útnak az egész suli négy busszal (igazi amerikai sárga buszok!!!!), és kb. 1,5 óra múlva meg is érkeztünk a Camp Ihduhapi nevű táborba ami a YMCA-jé. Be lettünk osztva kabinokba, aztán ebédeltünk és délután mindenféle játékok voltak a YMCAs emberekkel de ezek borzasztóan unalmasak voltak, és ráadásul a mi csoportvezetőnk egy idióta volt szóval nem voltunk idegesek a végére :D De aztán volt szabadidő szóval mindenki mehetett bármerre. Nem sokkal ezután volt a vacsi, aztán pedig tábortüzezés volt :)) Tök jó volt, sütöttünk mályvacukrot, voltak akik gitároztak meg énekeltek, meg úgy az egésznek meg volt a fílingje :D Amúgy az idő elég rossz volt, végig hideg volt és ma reggel még esett is az eső mielőtt indultunk. Amúgy képzeljétek, kipróbáltam az amerikai focit!! :D Baromi bonyolult volt, és még most se teljesen értem, meg szerintem baromi béna voltam, de nem baj vicces volt :DD Olyan 4 körül értünk vissza a suliba, de még várni kellet egy másik buszra ami hozta a cuccokat szóval addig egy nagyobb társasággal elmentünk a Caribou Coffee-ba, ami ilyen törzshely féleségnek számít az SPPsek között, mivel kb. 3 percet kell sétálnod a skywayen és már ott is vagy! :)

Ennyi lett volna, remélem tetszettek a képek, és valószínűleg a jövőben többször fogok ilyen tömörített formában jelentkezni, mert ez így egyszerűbb, és ráadásul a sok kis dologból kitelik egy rendes poszt is.
Most megyek filmezni skyepolni (imádom a konferenciabeszélgetéseket!:D), aztán meg aludni mert ezen a héten sajnos nem sokat sikerült, szóval már igazán rámférne :D
puszipacsi mindekinek, f :)

első hét a suliban :)

Sikeresen túléltem az első igazi hetem a suliban, bár nem mondanám, hogy nem fáradtam el iszonyatosan.
Az utóbbi 2-3 napban mindig éjfél után feküdtünk és 6-kor keltünk, szóval nemrossz :D

A suli itt csak 8:30-kor kezdődik, és teljesen másképp van minden mint Magyarországon. Az blokkok (órák) 80 percesek, a szünetek pedig 10 percesek. Mindenkinek van két blokkja, aztán a fele társaságnak ebédszünet a másik felének pedig óra, és aztán csere. Ezek után még mindenkinek van minimum egy vagy két órája, szóval én példul legkorábban 3 után végzek csak.

És akkor kicsit az órákról.
Sokkal másabbak mint otthon, de nagyon durván tényleg :D Először is, minden tanárnak van külön sulis e-mail címe amire bármikor írhatsz házival, órai feladatokkal kapcsolatban, vagy csak simán kérdezhetsz ha valamit nem értesz. Emellett majdnem mindegyiküknek van egy honlapja is, ahol külön szekciók vannak a tantárgyaknak amiket tanítanak. Ezt a rendszert el tudnám viselni Magyarországon is, mert iszonyatosan megkönnyíti az ember dolgát! :D De tényleg, ebben az országban szinte mindent készen kapsz. Szóval a honlapon például fent van az összes óravázlat, mik a házik, mikor lesz doga és miből, milyen projekteket kell csinálni, valamint szinte az összes tankönyvünk online is elérhető (majd hétfőn kapjuk meg a kódokat), szóval nem kell mindennap plusz 200 kilót cipelnem ami elég hasznos :DD

A másik része pedig a tanítási módszer. Már írtam róla egy kicsit a tesztekkel kapcsolatban, hogy mennyire a logikára meg a kreativitásra mennek a magolással szemben. Az órák tele vannak csoportos feladatokkal, osztályszintű beszélgetésekkel, külön projektekkel, kutatómunkákkal és rengeteg esszével. Az USA-ban viszonylag nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy rendesen tudjál fogalmazni, mivel minden egyetemen az úgynevezett "college essay" egy fontos részét képezi a jelentkezésnek.

Az óráim eddig nagyon királyak, szinte mindegyiket élvezem egy-két kivételével :DD
És hatalmas mázlim van, hogy pont az elnökválasztás alatt vagyok kint, mert így egy csomó órám sokkal érdekesebb, interaktívabb lesz mivel rengeteget foglalkozunk majd a témával. Például US Government-en minden óra elején nézünk híreket a CNN-en, Honors Speech-en pedig már az első házink az volt, hogy egy cikket kellett keresnünk ami az elnökválasztással kapcsolatos, vagyis pontosabban az egyik elnökjelelöltről kellet szólnia (én például arról írtam, hogy hogyan reagált Romney Obama beszédére a líbiai támadással kapcsolatban), és erről kellet jegyzeteket készíteni, majd az órán összegezni hogy miről szólt és utána beszélgettünk róla.
De a legkedvencebb órám egyértelműen az AP World History!!! :)))
Az AP (Advanced Placement) azt jelenti, hogy ez egy magas szintű óra, szinte már egyetemi órának számít, és év végen van belőle egy vizsga és ha jól sikerül akkor ez az óra beszámítható egyetemi kreditnek is sok helyen. A tanár pedig egyszerűen fantasztikus!! :D Egy fiatal csávó, és nagyon jófej, meg vicces és közben jól is magyaráz és tök gyorsan haladunk :)

Ja és ami még vicces, hogy itt nem az van, hogy viszed a füzetkéd és akkor jegyzetelsz, hanem kb minden tanár kéri, hogy legyen egy ilyen gyűrűs mappád (binder) amibe lefűzöd a különböző lapokat, mert itt - mint már említettem - mindent készen kapsz!! Minden tantárgy első óráján kaptunk egy lapokat arról, hogy miket fogunk tanulni, mikor lesznek dogák és miből, milyen fajta házik lehetnek (ezeknek a magyarázata), miket fogunk csinálni az órákon, milyen felszerelés szükséges, és így tovább :D

Hoztam néhány fotót, hogy kicsit érthetőbb legyen ez a block schedule dolog, meg hogy mik is ezek a lapok igazándiból :) (nagyításhoz kattints a képre)

school supplies

block shedule

ap world history

Nemsoká pedig indulunk valamerre a városban, mert valószínüleg ez az utolsó hétvége amikor jó idő van, mert hétfőtől jön az eső meg a hideg. Amúgy a héten volt már pár hidegebb (magyar viszonylatban nagyon hideg szeptemberhez képest!) nap, szóval nem tudom mi lesz itt velünk novemberben amikor már "igazi" hideg van! :DD
puszipacsi mindenkinek, f

schedule: done!!!

Hát meg kell mondjam, ez a nap aztán igényelt türelmet (amiből nekem sajnos nincs sok), szóval képzelhetitek milyen jókedvű voltam egész nap :D
Amúgy amikor már a kezemben volt a kész órarendem, szerintem én voltam a legboldogabb ember a földön, de előtte.. fuu borzasztó volt!

Nagy vidáman indultunk neki a sulinak, hogy húú most akkor megnézzük milyenek az órák, meg ha kell akkor változtatunk, stb. Szóval nagy volt az izgalom, egészen addig amíg a kezünkbe nem adták a szinte totál üres órarendet, majd mondták, hogy jó akkor most álljunk sorba ha nincs óránk. Vicces.

Na dehogy mindenki értse miről is van szó, először egy kis kitérőt tennék a suli oktatási rendszerére, vagy nem tudom ennek mi a pontos neve. Szóval, van "A nap" és "B nap", és mindennap van 6 blokk, amiből 4 rendes tanítási óra, 1 az ebéd és 1 ilyen egyéb órákra/előkészítőkre.
A mai nap B nap volt, és mondták, hogy mindenki menjen az órarendje szerint, akinek pedig nincs órája az maradjon. Természetesen nekem nem volt beírva semmi első órára, szóval mehettem sorba állni :D Amekkora szerencsém volt, persze, hogy nem kerültem sorra mielőtt kezdődött volna az aznapi egyetlen órám a Geometria.

Gondolom mindenki tudja, hogy nem vagyok egy nagy matek fan, de ez az óra egész jó volt ahhoz képest, hogy matek. Bár most még csak dumáltunk mindenféléről, meg kaptunk lapokat, nekem nagyon szimpi a tanár, és az is ahogy az órákat tervezi.

És ezután jött a legrosszabb rész. Miután visszaértem matekról, valami hihetetlenül hosszú sor fogadott az iroda előtt, szóval inkább leültem dumálni meg kajálni néhány emberrel, mert gondoltam, hogy egy félóra alatt csak lemegy a sor. Hát nem ment le! Sőt, még nagyobb is lett!! Kb. az egész iskola (kb. 200 ember) ott tolongott a kis iroda előtt, ahol csak egy nő intézte a dolgokat. Beálltam a sorba, és ott álltam több mint 3 órán keresztül!!! A végére én már komolyan azt hittem megpusztulok, legszívesebben hazamentem volna, de már olyan közel voltam, hogy lusta lettem voltam feladni :DD
 Később kiderült, hogy volt valami hiba tegnap este, és az egész számítógépes rendszer összeomlott és elveszett az összes órarend, szóval ezért volt ez a borzalmas kavarodás. De akkor is, elég gáz volt, hogy egy ember csinálta az egészet (najó az uccsó órában már 2, hűha), és egy egész sulinak ott kellett állnia.
De végül is mindent összevetve, azt kell mondjam, hogy megérte, mert olyan jó órarendem van, hogy még mindig nem tudok betelni vele :D

Még pénteken beszéltem a nővel, mert észrevettem, hogy a jelentkezésemen nincs beírva az összes magyar órám, ezért elhoztam a bizonyítványom és szépen le kellet fordítgatnom neki az egészet, meg hogy miből hány órám volt egy héten. Aztán ő ezt az egészet átszámolta kreditekbe, és kiderült, hogy néhány dolgot leszámítva (amik kötelezőek a graduation-höz), kb bármilyen órákat választhatok, mert majdnem mindenből meg van az elegendő kreditem. És itt kezdődik a fantasztikus órarendem története! :D
Mondtam neki, hogy akkor no science, meg no choir, helyette viszont rakjunk be törit meg irodalmat. Writingom alapból volt, meg matek és spanyol is, szóval csak pár órát kellet még választanom.

Itt egy kép az órarendemről (kattints rá és kinagyítja), nem tudom mennyire érthető az A meg B betűkkel, meg a blokkokkal, de azért az óráim nevét meg tudjátok nézni, úgyis az a fontos :))

Az órákról, az etankönyvekről, vizsgákról, meg úgy az egészről holnap tervezek részletesebben írni:D Addig is ha valakinek kérdése van, az bátran írja és igyekszek válaszolni.
jóéjt mindenkinek!
puszipacsi, f

képözön

Végre eljutottam odáig, hogy áttöltögessem a telefonomról és a kameráról is az összes képet, és már sokan kérték, hogy legyen valami képest poszt, szóval íme! :D
Kattintsatok a képekre, és akkor kinagyítja :)
puszipacsi, f

1 nap szenvedése után végre kész!

ajándékok

cinamon rolls - minnesota state fair

space tower - minnesota state fair

mall of america

mall of america

mall of america

mn twins shop

mn twins shop

mall of america

applebee's - libby's bd

msf - concert

macmiller

wiz

orientation days

mississippi

megtaláltam!

94B bus

light rail

goodwill=paradise

first taco bell :)

watching diseny movies

cray plaza (school)

when a dream comes true.. :)

Kicsit nehéz most összerendezni a gondolataim, mert annyi új dolog kavarog a fejemben, hogy el sem tudjátok képzelni. Az egész olyan mintha valami álomba csöppentem volna, mintha ez lett volna amire mindig is vágytam :) Megpróbálom visszaadni a hangulatát az egésznek, bár szerintem ez lehetetlen :D

Szóval nem sokkal 8:30 előtt megérkeztünk a suliba, és felmentünk a 3.emeletre egy régi moziból kialakított auditórium szerűségbe. Már itt volt minden tanár és csomó diák is, és egy gyors regisztráció után meg is kaptunk a névreszóló kék SPPS mappánkat :) A mappában minden benne van amire szükségünk lesz az elkövetkezendő 3 napban/illetve az évben, például : orientation schedule, orientation checklist, block schedule, academic calendar, névkártyák és egy térkép. Ezután mindenkinek be kellet menni és kezdődött az orientáció. Az igazgató beszédet mondott aztán bemutatták és a tanárokat, akik közül néhány simán az osztálytársunk lehetne :D Komolyan,szerintem a tanárok 3/4-e még nem múlt el 35, és csomóan vannak 30 alatt. És mindenki iszonyatosan jófej! Teljesen más a mentalitásuk, itt nincs felsőbbrendűség meg ilyen "én vagyok a tanár te meg csak egy diák", hanem minden tanár segít amiben tud, baromi kedvesek, olyanok mintha a barátaid lennének, de közben mégis mindenki tudja, hogy ők a tanárok, és megkapják a tiszteletet ugyanúgy :)

Mindenki be lett osztva egy csoportba, mi Allieval külön kerültünk, de nem baj, legalább meg ismertünk mindketten egy csomó új embert. Ezután közölték velünk, hogy ma a teszteket fogunk, írni, hogy felmérjék milyen szinten állunk. Mi csak néztünk, hogy "mivan? ez most komoly?" majd természetesen pánikba estünk :D De végül egyáltalán nem volt vészes, sőt én kifejezetten jónak éreztem a tesztjeim, még a matekot is!! :D Amúgy nagyon jól voltak megcsinálva a tesztek, teljesen a logikára mentek rá nem pedig a lexikális tudásodra. Ez is más itt, hogy a logikára meg a problémamegoldásra építik az egészet, nem pedig a magolásra. Elég király :)
Összesen 5 tesztet kellet írnunk, a matekkal kezdtünk, majd jött a listening+reading, aztán a writing és a legvégén a speaking. Én egy bizonyos Mr. Forseth csoportjában voltam, aki természettudományokat tanítja, és nagyon aranyos volt :) A teszteket minden csoport az adott tanár termében írta időre, egyedül a speaking volt más, mert ott egyesével kellet bemenni, de nagyon könnyű volt, mert itt is a kreativitást nézték. Képekről kellet beszélni, plusz a tanár kérdezett, és a végén még meg is dicsért, hogy milyen jó voltam. Összességében úgy érzem egész jól sikerültek, persze voltak dolgok amikről halvány lila gőzöm se volt, de szerencsére nem ezek voltak többségben. Remélem jó csoportokba kerülök! :D

Volt egy ebédszünet amikor kaptunk pizzát és mindenki ismerkedhetett egy kicsit jobban mint az elején.
Én úgy jöttem ide, hogy azt hittem én leszek az egyetlen magyar, erre kiderül, hogy van rajtam kívül 4 magyar fiú, és még jönni fog egy csaj, szóval szerintem megdöntöttük a suli magyar-rekordját :D
Azt hiszem ez a legnehezebben leírható rész, mert ezt az érzést nem lehet visszaadni. Aki volt már ilyesmiben az tudja miről beszélek, hihetetlen. Olyan mintha egész életemben erre vágytam volna, hogy itt legyek rengeteg ismeretlen ember között és új barátokat szerezzek a világ minden tájáról. Tudom, hogy ez nagyon hülyén hangzik, de aki kicsit is ismer az tudja milyen vagyok, és el tudja képzelni, hogy ez mekkora élmény nekem! :))

Na de egy kicsit konkrétan az emberekről.
Nyilván összehaverkodtam a 4 magyar sráccal, suli után el is mentünk kajálni meg kávézni közösen (Allie, én, Dominik, Balázs meg a kínai, illetve vietnámi szobatársaik), és annyit nevettem, hogy már nem is mertem inni mert 2 perc alatt szerintem kb. 5-ször nyeltem félre a kávét és fuldoklottam :DD
Félretéve remek nemzetünket, annyi országból vannak itt diákok, hogy csak néztem. Megismerkedtem egy csomó emberrel pl. franciákkal, spanyolokkal, egy román csajjal akivel egy csoportban voltunk, moldovaiakkal, egy grúz sráccal aki tök jó fej, csak kicsit félénk meg komoly vagy nemtudom, nem beszél túl sokat :D De a legjobbak egyértelműen a brazilok! Ők is kb. annyian vannak mint mi magyarok, és nagyon-nagyon jófejek :)) Speaking után mikor vártam a többieket egy csomót beszélgettem velük és nagyon jól összespanoltam velük :D
Esküszöm várom, hogy holnap suliba mehessek, amikor kijöttünk délután, legszívesebben visszamentem volna, hogy ne, nem akarok menni, maradjunk még! :D Annyiraaaa jóóóóó! Nem tudom elmondani mennyire imádok itt lenni!!! :))

Remélem nem lett túl ömlengős, de ha igen akkor bocsi, tudjátok milyen lelkes tudok lenni :D
De azt hiszem minden fontosat elmondtam, amennyire lehetett, szóval nemgáz :D
És akkor most beszéljenek helyettem egy kicsit a képek, majd csinálok többet is csak most nem volt időm :)
Ja és ha rákattintotok a képeke, akkor kihozza őket nagyban!

És képzeljétek holnap reggel már busszal megyünk suliba, szóval lesz izgalom bőven!
Jóéjt mindekinek :)
puszipacsi, f

popcorn in the church, avagy mise amerikai módra

Gondolom mindenki tudja rólam, hogy nem igazán rajongok sem a vallásokért, sem az egyházért és nem igazán hiszek a természetfeletti dolgokban. De mivel a család vallásos, és minden vasárnap templomba járnak, természetesen megkérdezték, hogy mi is elmegyünk-e velük. Persze igent mondtunk, egyrészt udvariasságból, másrészt kíváncsiságból :D Én tényleg kíváncsian vártam, hogy milyen lesz, és nem is kellet csalódnom.

Itt nyoma sincs a sötét templomoknak, semmiféle savanyúságnak, szomorúságnak, ami véleményem szerint Magyarországon hozzátartozik a templomba járáshoz.
Szóval megérkeztünk a templomba ami inkább hasonlított valami újonnan épített full modern művelődési központra, vagy ilyesmire. Mondtam is Jonnak, hogy tök fura, mert nálunk a templomok általában több száz évesek, sötétek, és belülről is régiesek. Erre mondta, hogy hát például ez a templom Amerikában öregnek számít. Kifelé menet megnéztem, és mondanom sem kell eléggé meglepődtem, amikor a templom falán ott virított az 1990 tábla, vagyis az "öreg templom" kemény 22 éves :D
A másik fura dolog, ami elsőre feltűnt az az volt, hogy milyen lazák az emberek. Mindenki úgy volt felöltozve, ahogy neki tetszett, de azért általában elegánsabban, bár láttam embereket farmerban és pólóban is. Mindenki jól érzi magát, beszélget, nevetgél, majd szép lassan elkezdenek bemenni a templomtérbe.

A mise énekléssel kezdődik, de nem ám ilyen hangulatromboló zsoltárokkal, hanem vidám, de persze istenes témájú dalokkal, amit mindenki a padokban elhelyezett könyvekből tud énekelni. Utána a pap, aki Nike sportcipőben van, elkezd beszélni, és néha a tömeg is mond valamit. Amúgy a padokban szintén vannak ilyen kis nyomtatott füzetek, amik az adott napi mise menetét tartalmazzák, és le van benne írva a pap/pásztor szövege, meg, hogy az embereknek mit kell mondani, ja és az énekek száma is meg van, és amelyik nincs benne a könyvben az szintén bele van nyomtatva a füzetkébe. Olyasmi az egész mint egy prospektus. Pluszban van még benne egy lap amin mondatok vannak, és ki vannak hagyva belőle szavak, ez elvileg arra van, hogy fenn tartsa a figyelmet és aki szeretné az kitöltheti a beszéd alapján :)
Mi pont valami különleges alkalomkor jöttünk, mert a rendes rész előtt (amikor felolvassa az aznapi tanítás vagy nemtudom hogy hívják ezt pontosan), volt egy kb. 20 perc amikor szintén voltak beszédek meg éneklések, csak az egész 2 ember, egy fiú és egy lány köré volt építve, akik most lettek megkeresztelve, szóval ez volt így a ceremónia.
Ja és ne úgy képzeljétek el, hogy a pap csak így áll és beszél, hanem megy össze-vissza, van amikor kb. már kiabál, de lazán elmond egy-két viccet is :D De a legjobb rész egyértelműen az volt, amikor a pap körbe járt valami kis dobozzal amiben magok voltak, de nem tudtam, hogy mi az. Pár perc beszéd után fogta magát, odament az oltárhoz és elővett egy popcorn készítő gépet, és elkezdett a kis magokból (ami mint kiderült kukorica volt) popcornt csinálni! :D Nem hittem a szememnek, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik.. baromi király volt! :D Nem zavartatta magát senki, hozzátartozott a tanítás szemléltetéséhez.

A hozzájárulásokat is a szertartás alatt gyűjtik egy kis fém dobozba, és regisztrálják azt is hogy hányan vettek részt a misén aznap, mégpedig úgy, hogy minden padban van egy kis könyvszerűség (olyasmi mint egy csekkfüzet) amibe bele kell írni a neveket, utána kitépni és beletenni a fémdobozba azt is.
A mise után mindenki visszamegy az ilyen közösségi részbe, ahol vannak asztalok, fotelek, a gyerekeknek pedig játékok. Szintén itt, megint az amerikai filmekhez illően, egy asztalra ki vannak rakva sütik, különböző innivalók és kávé. Mi is maradtunk még egy kicsit beszélgetni, és  Jonék révén megismerkedtünk egy csomó emberrel. Kiderült, hogy van egy idős néni aki pár éve fogadott egy magyar diákot, és már biztosított róla, hogy megszervez nekünk egy találkozót, mert muszáj találkoznom a lánnyal :D Egy másik idős házaspár pedig kb. ujjongásban tört ki amikor mondtam, hogy Budapestről jöttem, és kiderült, hogy már 3x is voltak! A bácsi nagyon lelkes volt, elmesélte, hogy voltak a Balatonnál, meg Sopronban is, és teljesen ki volt akadva, hogy nem emlékszik a magyar köszönésekre :D

Ennyi lett volna a templomos sztori, remélem nektek is érdekes volt, mert nekem nagyon, pedig én aztán igazán nem vagyok az a vallásos típus :)
Ja és biztosítanék mindenkit, aki esetleg megijedne, hogy most akkor én valami buzgó aszkéta leszek, nem, nem leszek. Egyszer szép volt ez a templomosdi, meg érdekes, de nem hinném, hogy kibírnám minden héten, szóval majd beszélek Jonékkal, hogy inkább csak akkor megyek amikor szükséges (Hálaadás, karácsony,stb), de ők is mondták, hogy nem akarják ránk erőltetni, szóval okés lesz! :D
puszipacsi, f

first days

Folytatva a repteres kalandom, csütörtök este (ott péntek hajnal) sikeresen megérkeztem Minneapolisba, és a borzalmas másfél órás vámellenőrzés után végre találkozhattam a családdal. :))

Nagyon aranyosak voltak, már messziről kiszúrtam a Welcome Fanni! táblát, és amikor odaértem mindenki megölelgetett köszönésképpen :D Hazafelé menet végig beszélgettünk, és értettem amit mondtak!! Tiszta jó, mert tök érthetően beszélnek, csak néha kicsit gyorsan (főleg a kislány), és annyira király akcentusuk van, hogy el se tudom mondani! :D
A hely ahol lakunk (Coon Rapids) valami iszonyatosan szép. Mindenhol rendbe tett házak, természetellenesen zöld és tökéletesen nyírt fű, igazi amerikai postaládák, és semmi kerítés. Tisztára olyan mintha a Született feleségekbe vagy valami amerikai filmbe csöppentem volna. Ja és amikor megjöttünk, a garázs ajtóra ki volt feszítve egy Welcome home Allie and Fanni! molinó, elég király volt :D
És itt jött a meglepi :) Ugyanis én nem számítottam semmi extrára, mert tudtam, hogy ketten leszünk egy szobában, meg amúgy is. De képzeljétek külön emeletünk van!! :D A szoba is tökjó, festettek nekünk a falra, meg kaptunk ugyanolyan ágyakat csak különböző a színe az ágyneműnek, meg pont ma jött meg a másik szekrény a ruháknak, mert eddig csak egy volt. És a legkirályabb: van külön fürdőnk! yeeeah :D
Amúgy ezen a szinten van még egy ilyen kis tévéző rész is, itt van kanapé meg fotelek, meg persze a tv is, ja és itt vannak az íróasztalok is, szóval minden perfekt :D

És akkor bemutatom a családot, csak hogy tudjátok kiről beszélek. Az apuka Jon, az anyuka Jackie és iskolaigazgató, és a két lány, Carly (a kisebb) és Libby. És akkor itt vagyunk mi, Allie és én. :)


Most pedig igyekszem tömören összefoglalni az elmúlt napokat. Pénteken voltunk bent Jackie sulijában, aztán elmentünk az SPPbe (mi sulink) a buszbérletekért. Beszéltünk az egyik nővel (Kim), és kiderült hogy van 2 magyar diák rajtam kívül :D, de elfejtettem megkérdezni, hogy hanyadikosok. Mondjuk mindegy, mert kedden úgyis kiderül. Ugyanis ez lesz az első nap, vagyis csak orientáció, szóval nem az első tanítási nap.

Szombaton korán keltünk mert mentünk a Minnesota State Faire-re. Hát ez valami irtó király volt! :D Volt vidámpark rész, koncertek este, nagyon sok kajás, és ami a legérdekesebb volt nekem: ez egy igazi vásár, és  
a farmerek/tenyésztők egész Minnesotából idejönnek és hozzák az állataikat, szóval tele volt hatalmas épületekkel a különböző állatok (tehenek, malacok, lovak, stb) számára. És volt olyan verseny mint a filmekben, hogy így körbevezetik az állatokat és van egy bíró, és az dönti el, hogy ki nyeri a versenyt :D
Ma reggel pedig templomban voltunk (látjátok mikre vagyok képes?:D), mert a család elég vallásos, bár ahhoz képest elég lazák, és 3 nap után elengedtek minket a Wiz Khalifa koncertre (bár ebben lehet közre játszott az is, hogy nem tudják ki az a Wiz Khalifa, de szerintünk jobb is ez így:D). Na de visszatérve, a templom után elmentünk a Mall of America-ba, ami az USA legnagyobb plázája :)) Másfél óra alatt kb sikerült az egyik szint felét végig sétálnunk, és asszem 4 emeletes, szóval képzelhetitek mekkora :D

Utána elmentünk egy AppleBee's nevű helyre (ami engem a TGI Friday's-re emlékeztetett), mert ez Libby kedvenc helye és szerdán lesz a szülinapja. Itt voltak Jon szülei is, akik nagyon jó fejek voltak és minden várakozást felülmúltak :D

Most pedig itthon vagyunk, eddig pakoltuk a cuccainkat Allieval, de mostmár megyünk aludni, szóval jóéjt mindenkinek, holnap újra írok! :))
puszipacsi, f

a végeérhetetlen repülőút története :D

Budapest

Hajnali 3:45 és csörög az óra, jee indulás a reptérre. A gépem 6:20-kor ment szóval kb. 5 körülre kellet kiérnem a reptérre, és azt képzeljétek el, hogy nem késtünk el!! Ilyen szerintem csak 10 évente egyszer történik, szóval ez a maga volt a csoda :D A reptéren minden jól ment, feladtuk a plusz bőröndöt egy nagyon kedves néninél, közben meg összeismerkedtem egy csajjal aki Bostonba ment a barátjához. Tök jó fej volt, csomót beszélgettünk amíg be nem szálltunk a gépbe :)

Budapest-Amszterdam

Szerintem ez volt életem egyik legjobb repülése :D Időben indultunk, és szerencsére ablak mellet ültem (meg jó volt az idő is), szóval tökéletesen láttam a várost. Elképzelhetetlenül szép volt fentről Budapest a Várral meg a Parlamenttel :)) Aztán átrepültünk a Duna felett, kb. az Árpád-hídnál és onnan már mentünk kifelé a városból. Amúgy semmi extra nem történt, az utastársaimmal egy kukkot se beszéltem, nem voltak valami túl kedvesek. Egy ilyen balkáni kinézetű néni meg a fia. Viszont jó gyorsan odaértünk, mert amikor először ránéztem az órára, már majdnem másfél órája mentünk és az egész út volt kicsit több mint 2 óra, de hamarabb érkeztünk :) Ja és a landolás is olyan volt, hogy kb meg se érezted. És amikor elértük Amszterdamot, akkor már nagyon alacsonyan szálltunk és annyira szép volt! Egész Hollandia olyan volt mintha kiöntöttek volna egy csomó vizet és utána ráraktak volna kis szigetvárosokat. És bármerre néztem mindenhol, csak víz volt, meg legelők szélmalmokkal.Sajnos a fényképezőm beraktam a kis bőröndbe amit meg felraktam a poggyásztartóba szóval erről az útról nincsenek képeim :( Amúgy a kaja is egész jó volt, kaptunk egy szendvicset valami tojáskrémmel meg egy mini almás csigát, ráadásul egy egész baseball csapattal repülhettem akik európai turnén voltak és most mentek haza Amerikába, szóval összességében tényleg király volt :D

Amszterdam

Hát ez a reptér hihetetlenül király! Kábé olyan 5 perc után már a kedvenc repterem lett, szóval ne várjatok tőlem túl sok kritikát :D Először is, a reptér tele van információs pultokkal, meg infós táblákkal, és minden baromi jól ki van táblázva szóval lehetetlen eltévedni. Én is szépen követtem a nyilacskákat amik elvezettek a Departure lounge-okhoz. Mielőtt átmentem volna, volt útlevél ellenőrzés, de nem emberekkel hanem géppel. Nemtudom ki mennyire ismeri a londoni metrót, de kb. olyan volt. Kis kapuk és oldalt az ellenőrző, ahova rá kell raknod az útleveled és leolvassa, aztán bele kell nézned a kamerába és mehetsz is! Ezek után érkeztem be  a várókba, kerestem egy kocsit amire felraktam a cuccaim és a nyilacskák mentén gyorsan megnéztem, hogy hol vannak a E-kapuk, hogy később könnyen megtaláljam. És innentől kezdődött az 5 óra várakozás a másik gép indulásáig, de nagyon jól feltaláltam magam. Először kb töviről-hegyire végigmentem a reptéren, megnéztem mindent, aztán vettem magamnak újságot meg vizet későbbre. Gondolkoztam, hogy vegyek-e kávét a Starbucksba, de rájöttem, hogy akkor nem fogok tudni aludni a repcsin (így se tudtam), szóval találtam egy JuiceBar-t ahol vettem egy Coco Jumbo nevű turmixot, ami iszonyat fincsi volt :D Amúgy tényleg minden van ezen a reptéren ami el lehet képzelni. Láttam sajtkóstolást, Victoria's Secret-et, lábmasszázst, reptéri könyvtárat, olyan boltot ahol tulipánhagymákat árultak, és még a Rijks múzeumnak is volt shopja. Annyit mászkáltam, hogy kb. 11-re nagyon éhes lettem, de sehol nem találtam olyan kaját ami tetszett volna, de végül a Holland Boulevardon volt egy tök jó kajálda, ahol vettem egy szendvicset amit ott helyben készített el a kiszolgáló csaj. Nagyon finom volt, sajtkrémes volt a kenyér és a tetején holland sajt meg mézes-mustáros szósz volt :)) Ja és hálistennek semmi jelét nem láttam a tegnapi zűröknek (túszejtés gyanúja, meg a máosdik világháborús bomba), bár láttam valami őr félét egy kutyával rohangálni, de ezen kívül nem volt semmi extra.

Amszterdam-Minneapolis

Két szóval tudnám jellemezni a 9 órát: kibírhatatlanul hosszú. Már persze a beszállás se olyan volt mint általában, hanem ötszáz féle biztonsági ellenőrzésen kellet átesnünk, mert hát miért is ne. Self-service transfer után már mehettem is az E5-ös kapuhoz, ahol már elég sokan ültek pedig még legalább 2 óra volt az indulásig. Először oda kellet adni az útlevelemet egy embernek aki megnézte és aztán odairányított egy pulthoz ahol egy nő várt. Ő elkezdett kérdezgetni, hogy miért megyek az USA-ba, mit fogok ott csinálni, hol fogok lakni, szóval a szokásosak. Aztán ráment a cuccaimra, meg, hogy én pakoltam-e a bőröndöm, segített-e valaki, elhagytam-e valahol, stb. Ez kb. olyan 5-10 perc volt, aztán hálistennek abbahagyta és megkaptam végre a matricát az útlevelemre. Ezután jött az átvilágítás, ami szintén nem volt szokványos, mert nem csak egy kapun kellet átsétálni, hanem volt valami két oldalán nyitott buborék amibe bele kellett állni ilyen letartóztatott ember pózba (széles terpesz, kezek a fej felett), és a cuccnak a két oldala így végig scannelt, vagy nemtudom mi történt :D Ezek után végre bejutottam a váróba, ahol kb fél óra után már el is kezdhettünk beszállni a gépbe.

A gép nagyon királyul nézett ki, a széleken 2-2, középen meg 4 ülés volt. Szerencsére amikor foglaltuk még volt 1 ablak melletti hely, szóval én még kényelmesen is ültem, már amennyire lehet.  

És ezután jött a rémálom, már épp indultunk volna amikor közölték, hogy valami rossz volt a biztonsági ellenőrzésnél (egy ajtó nyitva volt?!) ezért újra kell csinálni az egészet. Most képzeljétek el, mennyi idő amíg az a több száz ember kiszáll, újra kiürítik a várót és kezdődik előröl az egész ellenőrzés. Isteni volt mondhatom! De végül 2 óra késéssel csak sikerült elindulnunk, és megint gyönyörködhettem Amszterdamban (most csináltam képeket is :D). Nem sokkal indulás után kaptunk mogyorót meg perecet, meg megkaptuk mellé a kitöltendő nyomtatványokat (vám, bevándorló cucc). Ja és most szerencsére egy tökjó fej ember mellet ültem, aki félig szerb volt szerintem, mert láttam, hogy cirill betűs könyvet olvas és megkérdeztem, hogy ez orosz-e, erre mondta, hogy nem, ez szerb és hogy azért olvassa hogy ne felejtse el. Na mindegy, de segített kitölteni a papírokat, meg mindig kiengedett ha pisilnem kellett :DD Az út első két órája tök gyorsan elment, addigra kb. felfedeztem a teljes kínálatot a zenékből, filmekből, játékokból a kis TV-n ami az ülés hátuljában volt mindenkinek. Kb három filmet kezdtem el nézni de mindig volt vele valami bajom (hülyeség volt, vagy pl a Forrest Gumpnál már annyira megszoktam a magyar szinkronhangot, hogy egyszerűen idegesített az eredeti és nem tudtam 5 percnél tovább nézni :D), de végül kiválasztottam a Shawshank Redemption-t (A remény rabjai) mert már régóta meg akartam nézni :) Nem is csalódtam, nagyon-nagyon jó volt, és elment vele több mint 2 óra. Ezek után jött a halálom, mert amikor kikapcsoltam a filmet, azt írta, hogy még több mint 4 óra!! 

Az ezután következő két és fél órában szenvedtem, de elég rendesen. Már iszonyatosan fájt a lábam és hiába sétáltam nem lett jobb. Próbáltam aludni is, de nem tudtam pedig tök sötét volt a gépen mert kint kb. vakított a nap és semmit se lehetett látni (ezért nem is láttam Grönlandot pedig felette repültünk el). De valahogy még is eltelt ez a két és fél óra, aztán hálistennek felfedeztem a Jewels-t a tvn és innentől azt játszottam :D Nem sokkal később már berepültünk Kanada fölé, aztán közelítettünk a határhoz és már csak 1 óra volt. Innentől kezdve kb. rá voltam tapadva az ablakra :D Az USA-ba Wisconsinnál léptünk be, és itt már elég alacsonyan szálltunk ahhoz, hogy lássam, hogy minden milyen zöld és mennyi erdő van. Aztán egy 20 perc után végre átértünk Minnesotába ahol nagyon-nagyon-nagyon sok tó van :D, és közelítettünk Minneapolis felé. A mögöttem ülő csávó St.Paul-ból volt és rendszeres időközönként voltak kitörései a városról, és akkor nem bírta befogni, de amúgy érdekes volt amiket mondott :D Az utolsó percekben már kb. nem fértem a bőrömbe, a mellettem ülő csávó mosolygott is hogy milyen aranyosan próbálok egyszerre megnézni mindent az ablakból :D Aztán végre valahára leszálltunk és hivatalosan is beléphettem az Egyesült Államokba. Ez volt a másik borzalmas rész. Külön sorok a nemzetközi és amerikai utasoknak. Baromi hosszú volt a sor természetesen de aztán kb 40 perc után végre sorra kerültem. Egy kis ablakhoz kellet menni, ahol megint elkezdtek faggatni, megnézték a papírjaid, ellenőrizték az ujjlenyomatod és lefotóztak aztán megkaptad a kis lapot a vízumod mellé meg pecsételt is összevissza. Ezek után lerángathattam a futószalagon keringő két ötszáz kilós bőröndöm, és indulhattam kifelé, ahol még gyorsan volt egy kis vámellenőrzés, de aztán már tényleg szabad volt a pálya.

Ja és itt se feledkezzünk meg a kajáról! A rágcsálnivalók után után kb. az út egyharmadánál kaptuk a rendes kaját. Választani lehetett csirkét, tésztát vagy salátát. Csirkét választottam, de nem volt valami jó mert ilyen undi szószban volt meg sárga porkrumplival. Viszont volt még mellé saláta ami jó volt, meg keksz meg csoki és egy zsömle, amihez volt vaj meg holland sajt, szóval nem éheztem. A leszállás előtt kb. 1,5 órával még újra kaptunk kaját, most egy ilyen panini szerűséget, ami meleg volt és mozzarella meg paradicsom volt benn és valami hihetetlenül finom volt! Volt még mellé fagyi, de odaadtam a szomszédomnak, mert ugyebár én nem szeretem a vaníliát :)

Ennyi lenne a borzalmasan hosszú, 16+2 órás repülőutam története, remélem viszonylag izgalmasan sikerült leírnom, bár elég nehéz úgy átadni a dolgokat ahogy én látod, de azért igyekszem :D

Holnap írok majd az első napjaimról a családdal, és hozok képeket is városról. :)

De most megyek aludni mert itt fél tizenkettő van és holnap korán kelünk mert megyünk a Minnesota State Faire-re! :))) Ja és van egy új csodaszép HTC-m, amit már most imádok! :D

Jó éjt mindenkinek, fanni