twin cities marathon, dr. house fanni módra és minden ami az elmúlt hetekben velem történt :))

Juhuliiiii!!

Végre valahára sikerült összehoznom hogy időm, kedvem és energiám is van ahhoz hogy valami hosszabb lélegzetvételű dolgot írjak :)) Megint ilyen vegyes kis poszt lesz képekkel, mert elég sokat összefotózgattam a hetek során :D Na de kezdem is, mert sok-sok mesélnivalóm van hahahaa :D

Előszőr is, még kb. két hete kimentem megnézni a Twin Cities Marathont és nem is csalódtam :) Ezt választották a világ legszebb városi maratonjának, és tényleg valami gyönyörű volt. A futók Downtown Minneapolisból indultak, körbe futották a tavakat, majd át a Mississippin és utána mellette futottak majd végig egész Saint Paulon és végül a sulimhoz közel, Downtown St. Paulban fejezték be. Én direkt olyan helyre akartam menni ahol látom a folyót is, szóval végül a hidas részt választottam :) Sajnos borzasztó hideg volt, hiába öltöztem hóembernek és ácsorogtam egy termosznyi forró teával, egy óra után feladtam :D De tökjó volt mert találtam egy lépcsőt amit levitt a folyópartra, ahol valami iszonyatosan szép látvány fogadott - a Mississipi és az őszi Minnesota az ezerszínű fákkal :))

A másik érdekes,de kevésbé vidám dolog ami az elmúlt hetekben történt az a kórházi látogatásom volt. Megint sikeresen megfáztam, de most valami makacsabb dolog volt mert még egy hét után se javult, sőt sokkal rosszabb lett, és már a fülemre is kezdett ráhúzódni. És akkor pluszba még visszakaptam a kötőhártyagyulladásom is csak egy erősebb formában, szóval szombat reggel indultunk is a közeli kórházba hogy kezdjenek velem valamit.
Tök szerencsém volt mert szinte senki nem volt, és a félperc után meg is kaptam a kitölteni való papírokat egy kis csíptetős táblán (igen pont mint a filmekben!! :D) Ezek után bevittek egy szobába ahol megkérdezték hogy mi bajom van, mikor kezdődött stb. Azt hittem ez már az orvos de később kiderült hogy ez csak valami regisztrációs ember volt aki segíti az orvosokat és eldönti hogy kinek mennyire sürgős az esete, hova kerüljön blabla. El indultunk a kórház hátsó részébe ahol az igazi dolgok folytak vagy nem tudom ezt hogy magyarázzam el :DD Ott volt középen a Dr. House-ból ismert négyzet alakú pult és onnan szerteágazó folyosók rohangáló doktorokkal és nővérekkel. Az ember bevezetett minket egy folyosóra ahol végig ilyen lefüggönyözött kis szobaszerűségek voltak, majd én is kaptam egyet és ott kellet várakoznunk. Kérdeztem Johnt hogy minden szoba ilyen-e, vagy ez valami speckó dolog. Végül kiderült hogy ezek "csak" vizsgálók, a szobák fent vannak és sokkal szebbek!! Hát nem tudom milyenek lehetnek, de már ebben a kicsi vizsgálóban is olyan felszerelések voltak amilyeneket Magyarországon a legjobb műtőkben sem lát az ember.. Pár perccel később megérkezett a nővér aki megint kérdezett pár dolgot, és mondta hogy mindjárt jön az orvos. Nem is kellet sokat várnom és felbukkant "a doktor", egy fiatal szőke kb. 25 éves srác, szóval nem igazán izgultam tovább :DD Volt vele egy másik ember is aki egy ilyen gurulós számítógéppel volt és mindent rögzített amit én vagy a doktor mondtam. Gyors vizsgálat, egy-két kérdés és már nyomtatták is a receptjeimet az antibiotikumhoz meg a szemcsepphez. Ezzel be is fejeződött az egész már csak annyi volt, hogy jött még egy nő aki elintézte a biztosításom meg aláíratott velem pár papírt. Egy félórával később már a kezemben voltak a kis narancssárga üvegcsék, és már végérvényesen úgy éreztem, hogy a Dr. House egyik epizódjába csöppentem :)

Ja és még egy nagyon aranyos dolog volt, ami megér egy kis beszámolót :)) Ugyebár a sulink egy park mellet van, és egyik nap mondták páran ebédidőben, hogy menjünk ki a parkba mert ingyen süti van. Kiderült, hogy egy idős nénikből és bácsikból álló kb. 5-6 fős társaság rendszeresen süt mindenféle süteményt, majd kimennek a parkba és osztogatják. Én teljesen le voltam döbbenve, hogy ilyen létezik, de a nénik nagyon aranyosak voltak és mondták, hogy kóstoljunk meg mindent, meg volt almalé, forró tea, stb.. szóval minden :) Cserébe semmit nem kértek, de szinte az egész suli csinált egy kis munkát a parkban, ami annyiból állt hogy segítettünk összegyűjteni a leveleket zsákokba, szóval nem valami nagy munka, főleg hogy mennyien voltunk :D

A többi képhez már inkább csak kommentárt fűznék, nem hinném hogy ilyen hatalmas beszámolt igényelnek, de ha valaki részletesebben szeretne tudni valamit akkor az nyugodtan írjon, szívesen válaszolok :)

minnesota fall :)

dinner with vietnamese friends

new favorite :))))

neighborhood

csak hogy engem is lássatok egy kicsit :DD

új szerelemmmm<3

még mindig keresem a kenyeremet.. :(

Famous Dave's dinner with the family

egy kis ajándék az étteremtől :))

minnesota buddhista :DD

egy átlagos este :DD

halloween fanni

halloween party spp

corn maze! :D

pig race.. igen az amerikaik őrültek :DD

cheese curds ans french fries

Hát ennyi lett volna, de sok-sok képem van még szóval majd lehet lesz egy folytatása is ennek a posztnak :) Mostantól igyekszem rendszeresebben jelentkezni, ami mondjuk heti két posztot jelent maximum, de szerintem inkább csak egyre lesz időm :)) Viszont ezt igyekszem tartani, mert már sokan kérdeztétek hova tűntem az elmúlt időben.

Jóéjt mindekinek! :))

puszipacsi, f 

a város ahol rosszabb a közlekedés mint budapesten

Igen, tudom hogy a cím rendkívül ijesztően hangzik, de igaz! Én se tudtam elképzelni egy várost se, ami felülmúlhatja Budapestet közlekedés téren.. de Minneapolisnak sikerült! :DD

Botrááááány. Nagyon utálom, bár most már szerencsére kicsit kitapasztaltam, szóval jobb a helyzet mint az első héten :D De amúgy nemcsak én vagyok vele így, mindenki utálja, beleértve a minnesotaiakat is, szóval ez nem csak ilyen "uu új vagyok nem tudom hogy kell közlekedni" dolog.
A buszok azok így random járnak, kicsit olyan mintha valami észak-afrikai városba csöppentél volna. Persze meg vannak a menetrendek meg hogy hol áll meg a busz, de ez semmit se ér. Például mész egy busszal és vannak ilyen kis prospektusok a megállókkal meg menetrenddel meg térképpel, és akkor én próbálom kibogozni, hogy akkor most hol is vagyunk épp, de hát lehetetlen mert a buszok totál másfelé mennek mint ami le van írva :DD A papíron le van írva mondjuk 15 megálló, és mi megállunk 35 helyen, nemrossz :D
A másik kedvencem az, hogy az emberek így random leugrálnak/felszállnak a buszra ha mondjuk piros a lámpa vagy valahol egy kisebb sor van. Csak előreüvöltenek a vezetőnek, hogy "Hé, leszállhatok most?" és már nyílik is az ajtó és ott állunk az út közepén, a csávó meg rohangál a kocsik között :DD
De ami a legfurább természetesen (na igen, hogy is titkolhatnám magyarságom:D), hogy az amerikaiak képesek várni!! Mindenhol, minden körülmények között. Reggelente amikor begördül a busz akkor az emberek már egy vonalban felsorakozva várnak, majd szépen elkezdődik a felszállás, mindenki fizet/csipogtatja a bérletét, szóval nagyon rendesek. De a dugókban is ez van, senki nem idegeskedik, csapkod, orditozik, neeem, mindenki szépen vár. Addig olvasnak, zenét hallgatnak vagy alszanak!! Ez is fura, az emberek tök simán alszanak a buszon, és senki nem néz rájuk furcsán :D

Ja igen, és minden buszon vannak kamerák, de amúgy nem hinném, hogy nagyon szükség van rá mert eddig még semmilyen durvább dolgot nem láttam/hallottam ami így zavaró lett volna a többi utasnak (hmm bezzeg a jó kis 30-ason!), talán egyedül az hogy rendszerint vannak emberek akik énekelnek. Az egyik buszon amivel hazafelé tudunk menni, szinte csak feketék vannak, múltkor pl. voltunk mi ketten meg egy nő és rajtunk kívül az egész busz fekete volt:D Én azt hittem hogy sok ázsiai lesz, de nem rengeteg fekete van. A lényeg, hogy van egy-kettő aki azt hiszi, hogy ő az új Wiz Khalifa vagy valami hasonló, és hangosan benyomja a zenét majd elkezd rappelgetni. Nagyon vicces, de azért egy idő után elég fárasztó :DD

És még egy szép dolog a közlekedéssel meg úgy az egész USA-val kapcsolatban: ők tényleg törődnek a mozgáskorlátozott vagy valamilyen egyéb rendellenességgel rendelkező emberekkel. Minden buszon vannak ilyen elektronikusan nyíló rámpák, valamint a busz elején két oldalt ilyen felhajtható üléssorok, ahova be lehet állni tolószékkel/babakocsival és vannak nekik ilyen külön biztonsági övek, amik nem engedik elgurulni. És mindig mindenki átadja a helyet!!! Tényleg mindenki!! Nem számít, hogy hány éves, milyen rétegből jött, milyen a bőr színe, mert az egész amerikai társadalomban benne van ez a hajlam :)) Ha csak látják hogy valaki száll fel a buszra akinek szüksége lehet az első pár helyre (idős, sok gyerekkel van, beteg) azonnal felugranak, segítenek majd elindulnak hátrafelé a buszban, hogy ott keressenek új helyet.

Ennyi lett volna, remélem érdekes volt, kicsit sok időt kellett várnotok, de most már igyekszem újra rendszeresen írni!!
Jó szombatot mindenkinek!
puszipacsi, f :))