Gondolom mindenki tudja rólam, hogy nem igazán rajongok sem a vallásokért, sem az egyházért és nem igazán hiszek a természetfeletti dolgokban. De mivel a család vallásos, és minden vasárnap templomba járnak, természetesen megkérdezték, hogy mi is elmegyünk-e velük. Persze igent mondtunk, egyrészt udvariasságból, másrészt kíváncsiságból :D Én tényleg kíváncsian vártam, hogy milyen lesz, és nem is kellet csalódnom.
Itt nyoma sincs a sötét templomoknak, semmiféle savanyúságnak, szomorúságnak, ami véleményem szerint Magyarországon hozzátartozik a templomba járáshoz.
Szóval megérkeztünk a templomba ami inkább hasonlított valami újonnan épített full modern művelődési központra, vagy ilyesmire. Mondtam is Jonnak, hogy tök fura, mert nálunk a templomok általában több száz évesek, sötétek, és belülről is régiesek. Erre mondta, hogy hát például ez a templom Amerikában öregnek számít. Kifelé menet megnéztem, és mondanom sem kell eléggé meglepődtem, amikor a templom falán ott virított az 1990 tábla, vagyis az "öreg templom" kemény 22 éves :D
A másik fura dolog, ami elsőre feltűnt az az volt, hogy milyen lazák az emberek. Mindenki úgy volt felöltozve, ahogy neki tetszett, de azért általában elegánsabban, bár láttam embereket farmerban és pólóban is. Mindenki jól érzi magát, beszélget, nevetgél, majd szép lassan elkezdenek bemenni a templomtérbe.
A mise énekléssel kezdődik, de nem ám ilyen hangulatromboló zsoltárokkal, hanem vidám, de persze istenes témájú dalokkal, amit mindenki a padokban elhelyezett könyvekből tud énekelni. Utána a pap, aki Nike sportcipőben van, elkezd beszélni, és néha a tömeg is mond valamit. Amúgy a padokban szintén vannak ilyen kis nyomtatott füzetek, amik az adott napi mise menetét tartalmazzák, és le van benne írva a pap/pásztor szövege, meg, hogy az embereknek mit kell mondani, ja és az énekek száma is meg van, és amelyik nincs benne a könyvben az szintén bele van nyomtatva a füzetkébe. Olyasmi az egész mint egy prospektus. Pluszban van még benne egy lap amin mondatok vannak, és ki vannak hagyva belőle szavak, ez elvileg arra van, hogy fenn tartsa a figyelmet és aki szeretné az kitöltheti a beszéd alapján :)
Mi pont valami különleges alkalomkor jöttünk, mert a rendes rész előtt (amikor felolvassa az aznapi tanítás vagy nemtudom hogy hívják ezt pontosan), volt egy kb. 20 perc amikor szintén voltak beszédek meg éneklések, csak az egész 2 ember, egy fiú és egy lány köré volt építve, akik most lettek megkeresztelve, szóval ez volt így a ceremónia.
Ja és ne úgy képzeljétek el, hogy a pap csak így áll és beszél, hanem megy össze-vissza, van amikor kb. már kiabál, de lazán elmond egy-két viccet is :D De a legjobb rész egyértelműen az volt, amikor a pap körbe járt valami kis dobozzal amiben magok voltak, de nem tudtam, hogy mi az. Pár perc beszéd után fogta magát, odament az oltárhoz és elővett egy popcorn készítő gépet, és elkezdett a kis magokból (ami mint kiderült kukorica volt) popcornt csinálni! :D Nem hittem a szememnek, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik.. baromi király volt! :D Nem zavartatta magát senki, hozzátartozott a tanítás szemléltetéséhez.
A hozzájárulásokat is a szertartás alatt gyűjtik egy kis fém dobozba, és regisztrálják azt is hogy hányan vettek részt a misén aznap, mégpedig úgy, hogy minden padban van egy kis könyvszerűség (olyasmi mint egy csekkfüzet) amibe bele kell írni a neveket, utána kitépni és beletenni a fémdobozba azt is.
A mise után mindenki visszamegy az ilyen közösségi részbe, ahol vannak asztalok, fotelek, a gyerekeknek pedig játékok. Szintén itt, megint az amerikai filmekhez illően, egy asztalra ki vannak rakva sütik, különböző innivalók és kávé. Mi is maradtunk még egy kicsit beszélgetni, és Jonék révén megismerkedtünk egy csomó emberrel. Kiderült, hogy van egy idős néni aki pár éve fogadott egy magyar diákot, és már biztosított róla, hogy megszervez nekünk egy találkozót, mert muszáj találkoznom a lánnyal :D Egy másik idős házaspár pedig kb. ujjongásban tört ki amikor mondtam, hogy Budapestről jöttem, és kiderült, hogy már 3x is voltak! A bácsi nagyon lelkes volt, elmesélte, hogy voltak a Balatonnál, meg Sopronban is, és teljesen ki volt akadva, hogy nem emlékszik a magyar köszönésekre :D
Ennyi lett volna a templomos sztori, remélem nektek is érdekes volt, mert nekem nagyon, pedig én aztán igazán nem vagyok az a vallásos típus :)
Ja és biztosítanék mindenkit, aki esetleg megijedne, hogy most akkor én valami buzgó aszkéta leszek, nem, nem leszek. Egyszer szép volt ez a templomosdi, meg érdekes, de nem hinném, hogy kibírnám minden héten, szóval majd beszélek Jonékkal, hogy inkább csak akkor megyek amikor szükséges (Hálaadás, karácsony,stb), de ők is mondták, hogy nem akarják ránk erőltetni, szóval okés lesz! :D
puszipacsi, f
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése